Azt mondják, a nyaralásról, pihenésről általában a nők döntenek a családokban. Így volt ez régen is - éppen ezért már a 19. század derekán egyre-másra jelentek meg azok a PR cikkek és utazási élménybeszámolók, amelyek az akkori hölgyek választását voltak hivatva segíteni.
A Vasárnapi Újság a 19. század második felének és 20. század elejének egyik legnépszerűbb képes, ismeretterjesztő hetilapja volt, amely színes cikkekben számolt be a tudományos felfedezésekről, ajánlott érdekes, élménydús utazási célokat, szórakoztatott könnyű irodalmi olvasmányokkal. A lap nyelvezete ugyan a mai olvasók számára nehézkes lehet, a cikkek jelentős része azonban ma is rendkívül érdekes. (A lapszámok itt érhetők el.)
Kezdődjön tehát egy élménytúra a múltba - fürdőink ajánlatai az 1850-es évekből.
A Borsod-Tapolczai meleg fürdő 1859-ben - azaz Miskolctapolcai barlangfürdő
Metszet a miskolctapolcai fürdőről 1859-ből. Forrás: Vasárnapi Újság
A lap 1859. május 22-i számában mutatta be a fürdőt először, képpel is illusztrálva. Érdekesség, hogy a vizének a hőmérsékletéről azt írja, hogy 20 Réaumur fokos, azaz kb. 25 Celsius fokos, miközben a mai barlangfürdő vize ma ennél jóval melegebb.
A cikk szerint 1859-en Miskolctapolcán egy belső és egy külső medence volt használatban, az előbbi a "tisztesbek számára", az utóbbi pedig a köznép számára. A vendégek kényelméről egy vendéglő gondoskodott.
A cikk megjelenésének egyik aktualitása volt, hogy ekkor mérte be a víz kémiai összetételét Nendtvich Károly Miksa:
"E vegy bontás után a tapolczai hévvizek a „közönyösök" rovatába sorolandók. Vegyileg közönyös hévvizeknek neveztetnek, azon gyógyvizek, mellyek nagy vegytani tisztaságuknál fogva bírnak gyógyerővel. Ezen vizek jegecztiszták, íz- és jobbadán szagnélküliek ia, vagy csak igen csekély könkéneg = (Schwefelwasserstoff) szagot árasztanak; [...] E mellett ezen alkatrészek nem lehetnek ollyanok, mellyek már csekély mennyiségben is tetemes gyógy erőt fejtenek ki."
Álljon itt, hogy akkor milyen betegségekre javasolták a miskolctapolcai fürdő használatát:
"Különösen javalva vannak az első általános hatásuknál fogva 1. az idült bőrbetegségekben, 2. csúzban, 3. köszvényben. 4. A csúzos és köszvényes kiizadmányok a ezek által föltételezett izületi meredség, tagzsugorodásokban. 5. A sebzési kiízzadmanyokban, mellyek előrement lobos kórfolyam után maradtak hátra. 6. A tisztátlan zsongtalan fekélyekben stb.
A második t. i. általánosan üditő hatásuknál fogva pedig javalva vannak.
1. Az általános gyengeségben, legyen az erőtetett szellemi foglalkozás, czélszerintilen életrend vagy bárminemű kicsapongások következménye. 2. Az érzidegkórokban, névszerint mind az általános, mind részletes túlérzékenységben (Hyperaesthesia) idegzsábákban, gyomor- és fejfájdalmákban. 3. A mozgidegkórokban, ránggörcsökben, ideges tagreszketésben. 4. Tehetetlenségben. 5. A méhkór (Hysturia) mindenféle alakaiban stb."
Balatonfüred 1858-ban
"... a Balaton-vidék egy bájos menyasszony, ki vőlegényére vár, minden ponton uj bájait tárja fel; mentül tovább nézzük, annál szebbnek látjuk, s bár nevessenek kiérte, én azt mondom, hogy az egész táj mosolyog!" - írta Jókai az 1858-as évfolyamban folytatásokban megjelent, A Magyar Tempevölgye című útibeszámolójában. A Balaton ekkor még nem volt a mai értelemben vett turista célpont, ahogy a szerző is megjegyzi: "Egyfelől az édeni táj, másfelöl a tündéri tó; ollyan fönséges, ollyan megragadó látvány! Ha ez külföldön volna, a magyar emberek seregestöl vándorolnának azt látni, s azóta száz útleírás jelent volna meg felöle lelkesült utazóktól."
Balatonfüred látképe a Vasárnapi Ujság 1858-as évfolyamából
A következő cikkében ennél is tovább megy, arra hívja fel a figyelmet, hogy külföld helyett a belföldi nyaralást, pihenést részesítsék előnyben a magyarországi pihenni vágyók:
"Én szeretem látni, ha nagyuraink vigadnak; de ne menjenek vigalmaikkal messzire. Nem szeretem azt az elvet, hogy ide haza legyünk mogorvák, gazdálkodjunk, takarékoskodjunk; s ha mulatni van kedvünk és pénzünk, azt vigyük ki külföldre. Miért ne legyen nekünk idebenn a hazában is ollyan választott helyünk, mellyet meglátogatni élvezet és divat? hol a fesztelenség és az elegantia egymással találkozik, hol távol ismerősök, hazai notabilitások egymást feltalálhassák, hol a főúri körök a középrend osztályaival barátságos érintkezésbe jöhessenek s mindkettő megszerethesse egymást, tanulhassa kölcsönösen egymás előnyeit becsülni, hibáit megszokni. És ez a megbecsülhetlen hely Balaton-Füred."
Az 1850-es évek végén még csak kiépülőben volt Balatonfüred: "Az egész fürdő fiatal telep még; a park sem régi, a sétány még ujabb, melly körül magas vendégházak emelkedtek minden oldalról; a sétány közepén áll a savanyúvizes kút; a park elején a nemzeti szinház, egy födött épület, melly közköltségen épült; homlokzatán e szép felírással : „hazafiság a nemzetiségnek," beljebb az erdőben a tágas nyári színkör, mellyben derült estéken szabad ég alatt tartja egy-egy legjobb vidéki színtársulat előadásait."
Jókai beszámol az ott pihenők mindennapjairól is: "Reggel jeles zene ébreszti fel a vendégeket, sietni kell a savanyuvizre, a savókurára, a séta tart, mig az idő bemelegszik, akkor a fürdésre kerül a sor [...] A délutánt regényes kirándulások, az alkony óráit a szinház, az estét kedélyes társalgás foglalja el, többnyire a szabadban, mert Füreden rendesen derült idő van, eső ritkán esik..."
A Rudas és a Császárfürdő 1855-ben
Az 1855. március 18-án megjelent lapszámban egy érdekes cikk olvasható Magyarország török épületeiről, amelyben részletesen kitér - részben 17. századi külföldi forrásokra hivatkozva - a török fürdőépítészetre is, kiemelve a Rudast, illetve a Császárfürdőt.
A Rudas kapcsán az építészet mellett - mai szóval élve - a fürdő célközönségét is bemutatja a cikk: "Ezen török fürdőterem, mellyet ide rajzolva lát az olvasó, most az úgynevezett közönséges, köznép fürdője. Nyolcz szabadon állóoszlopra emelkedik ezen pompás építmény hegyes boltozata, egy nagy s több apró nyilassal, mellyekben a kifelé törekvő melegvízgőze, s a beható napsugarak küzdenek egymással."
A Rudas a Vasárnapi Ujság 1855. évfolyamában
A hazai turisztikai marketing és termékfejlesztés történetéhez is érdekes adalék a Császárfürdőről szóló bemutatás: "melly néhány év óta legelső nyári mulató és társalgó gyülhelye a budapesti közönségnek, a mit nem csupán a fürdő-források hatalmas gyógyereje okoz, hanem azon körülménynek tulajdonitható nagy részben, hogy a fürdő vállalkozó szellemű bérlője minden nyáron uj meg uj érdeket tud adni e nagyszerű gyógyintézetnek, mind a mellett, hogy minden órában-kiköt a Császárfürdö előtt egy fel-, és egy lemenő gőzös, még társas kocsik is szállítják Pestről a vendégeket, kiknek inkább tetszik tengelyen, mint vizén utazni."
