"Kövesdi kisasszony egy igen gazdag tarcali földesúr lánya volt. Egy tokaji fiú nagyon megszerette ezt a lányt, ám a kisasszony semmibe vette őt. Nagy elkeseredésében a fiú megkérdezte a lányt, hogy mit tehetne azért, hogy kedvelje őt. A lány azt felelte, hogyha hoz neki egy akkora darab aranyat, mint ő maga, akkor talán feleségül megy hozzá. Másnapra a fiú eltűnt otthonról, hiába kerestették a szülei, nem lett meg. Egy szép napon aztán megjelent az ifjú rongyosan, koszosan, soványan és egy kétkerekű kordéban, amit már alig bírt tolni, hozta a hatalmas aranyat a lánynak. Az aranyat a lány elfogadta, a legény azonban kilehelte a lelkét fáradtságában, de előtte még utoljára megátkozta a lányt. Azt kívánta, hogy boldogságot soha ne leljen a neki hozott kincsben. Így is lett. A kisasszony belebolondult az aranya őrzésébe, elásta a kövesdi dűlő oldalába, és minden nap járt ki hozzá, úgy vigyázott rá, hogy nem is mozdult mellőle. Ezért beszélte sokáig a tarcali nép, hogy a kövesdi dűlőben nagy kincs rejtőzik, egy bolond kisasszony aranya, akinek a szelleme talán még most is azt őrzi."

Magita kisasszony szomorú története a török világ idején játszódik, amikor Magyarország három részre volt szakítva. Ebben az időben Magita kisasszony édesapja, Sólyom Iván és szerelme, Kaszaházi Joó János, a király helytartója és Erdőbénye földesura felkerekedtek, hogy segítséget kérjenek Bécsben a törökökkel szemben, míg a leány otthon maradt. 

A törökök azonban hamarabb érték el Erdőbényét, mint ahogy Bécsből megérkezett volna a segítség. Két nagyvezérük, Don és Onok beleszeretett a szépséges Magitába, aki kihasználva ezt a helyzetet egy csellel egy pincébe zárta őket. A feldühödött török csapatok felégették a falut, elkergették a magyarokat, Magitáról pedig úgy döntöttek, hogy élve eltemetik. A lány szépsége azonban több törököt is rabul ejtett. Az öreg Suta török vezér, Magitát megmenekítve, furfangos módon pince fölé ásta a sírt, így a lány könnyen lejutott a pincébe, s a pincén keresztül menekülőre fogta. A két török vezér, Don és Onok azonban észrevették a szökést és a lány a nyomába eredtek. Magita a menekülés során belefulladt a falu határában található tóba, ahová az őt üldöző két török nagyvezér is odaveszett. A szomorú hír hallatán az elkeseredett törökök örökre elhagyták Erdőbényét, így szabadult meg a falu az idegen uralom alól.

"Alsó-Hámor mély völgye fölött kopasz sziklacsúcs nyúlik fel, melyen egy kereszt áll. Ehhez a következő népmonda csatlakozik: volt egyszer egy vagyonos öreg molnár, ki özvegy állapotát megunván, a környék legszebb menyecskéjével, egy falusi bíró fiatal leányával kele házasságra. De boldog napjai csakhamar eltűntek. Az öreg molnár észrevevé, hogy szép Mariskája mást szível, de semmiképp nem tudott nyomába jönni annak, hogy kiért lángol. Most csak ezt akarta kilesni. Malma a diósgyőri völgyben egy meredek kőszikla tövében állott; egy ünnepnapon az ősz molnár elbúcsúzék menyecskéjétől, mintha a városba akarna menni, s fölkapaszkodék a sziklahegy tetejére, honnan mindent megláthatott, ami malma udvarában és kertében történik. Alig mászott vala fel az öreg a meredek hegyre, s máris a völgyben egy hetyke parasztlegény ólálkodik malma körül. A menyecske legott kiüté fejét az ablakon, s a szobájába hívogatá a legényt, ki azonnal bémene. Ennek láttára az öreg molnár szörnyű dühre fakada, s e felkiáltással: "így jár a vén bolond, ki fiatal nőt vesz feleségül; "az alatta tátongó mélységbe rohana. Azon helyre honnét leugrott rokonai keresztet állítottak, a szomorú eset emlékeül".