Tíz évvel ezelőtt, 2007. július 8-án vasárnap különleges dologra találtak a bükkábrányi lignitbányában. A felszín alatt mintegy 65 méteres mélységből került napvilágra a magyar földtani és ősnövénytani kutatások történetének egyik legszebb leletegyüttese, egy körülbelül 7 millió éves mocsárciprus-erdő részlete. A korabeli sajtóhírek alapján mutatjuk be az eseményeket.
Szolyák Péter, aki ma a miskolci Pannon-tenger Múzeum vezetője, így írt később az eseményről:
Ahány ember, annyiféle történelem. A bükkábrányi ősfák történetét is sokféleképpen el lehet mesélni, hiszen minden szereplője másképpen élte meg. Az én mesém 2007. július 11-én, szerdán reggel kezdődik…
Talán már megtehetem, talán még nem, most mégis (vállalva némi kockázatot) őszintén bevallom, a megelőző két napban nem voltam igazán beteg! Egyszerűen nagyon-nagyon soknak éreztem már a munkát a bükkábrányi régészeti megelőző feltárásokon és hétfő-keddre „beteget” jelentettem. Habár közvetlen főnököm, Veres János, az ásatások vezetője megértő volt, szerdán reggel, ahogy beléptem a Régészeti Osztály 15-ös szobájába, köszönés nélkül rögtön azzal fogadott, hogy: „Petya, gratulálok! Berúgtad életed legnagyobb … öngólját! Gyere, mutatok valamit.”
Mit tagadjam, az első pillanatban megsértődtem, különösen a kipontozott részen, aztán ahogy odaléptem és ránéztem a számítógépe monitorjára, megértettem miről beszél. Igaza volt! A „betegségem” miatt előző nap nem lehettem ott vele, valamint Bánfalvy Ferenc farestaurátor-osztályvezető kollégámmal és Selján Éva régész kolléganőmmel, hogy én is elsőként láthassam azt a csodát, amit ma úgy ismerünk: a bükkábrányi mocsárciprus-erdő. Öt nappal később Jana (Veres János) vezetésével megkezdtük a mentési munkálatokat…
(Geoda, XXIV. évf. 2. szám, 2014. 3. p.)
A feltárás. Fotó: Origo - 2007.07.30.
Bő két hónapig tartott a mentőakció, annak érdekében, hogy minél több fa megmenthető legyen, illetve bemutatható legyen a nagyközönségnek. Végül a 2,5-4 tonna súlyú fákból négy fatörzset a miskolci Herman Ottó Múzeumba, ötöt a Bükki Nemzeti Park Igazgatóságához tartozó Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Területre, egyet a Magyar Természettudományi Múzeumba szállítottak, míg egyet a bányavezetés a saját maga részére emeltetett ki. A többi fa a bányaművelésnek esett áldozatul, előtte azonban azokat is megvizsgálták a szakemberek.
Valamikor 7 millió éve...
A Kárpát-medence területét sok-sok millió évvel ezelőtt tenger borította. A Pannon-tenger a Bécsi-medencétől a mai Szerbia déli részéig terjedt. Ennek a tengernek az északi partvidékén, a mai Bükkábrány területén 30-40 méteres mocsárciprus erdő volt található mintegy 7 millió évvel ezelőtt. Egy hirtelen jött homokvihar vagy iszaplavina azonban kb. 6 méteres magasságban teljesen betemette az erdő alját, konzerválva a fák törzsének alsó részét, amelyek azonban a hasonló leletektől eltérően nem szenesedtek el és nem is kövesedtek meg. Ezért világszenzáció a bükkábrányi lelet, hiszen szerves anyagként maradt meg a 300-400 éves korukban elpusztult fák néhány része. Az 5-6 méter magas, 1,5-3 méteres átmérőjű tizenhat fatörzs eredeti, álló helyzetében konzerválódott.
Évgyűrűk. Forrás: mrns.hu
2007. július 30-án a National Geographic így írt a leletekről:
Mivel a bükkábrányi leletek még szerves fák, az elkovásodott maradványokhoz képest - mint amilyenek például a szintén miocén kori ipolytarnóci kovásodott fatörzsek - másfajta természettudományos adatokhoz is hozzájuthatnak a kutatók. Ezeken a fákon ugyanis lehet dendrokronológiai vizsgálatot végezni, vagyis a fák évgyűrűi alapján rekonstruálható az egykori klíma.
„Egy-egy fa 300-400 éves lehet, s mivel valószínűleg nem egyidősek, a 15 fa évgyűrűiből akár 1000-1500 évet felölelő adatsort is létrehozhatunk” – tette hozzá a muzeológus.
A vizsgálatnál viszont az okoz majd gondot, hogy az adatsor a „levegőben lóg”, hiszen se közvetlenül előtte, se utána nincsenek adatok, amelyhez hozzá lehetne illeszteni. Viszont a jövőben kis szerencsével, ha máshol is találnak hasonló fákat, bővíthető lesz az adatsor.
Amíg eljutottak mai helyükre...
Az éppen akkor tomboló felhőszakadás ellenére, alkalmi vezetőmmel alászálltunk a víz áztatta mélységbe. A korábban látott képeknél még lenyűgözőbb látványt nyújtott a helyszín: a faóriások maradványai. Ha az ember jobban a szemébe húzta esőköpenye szemellenzőjét vagy nem emelte tekintetét a hatodik méter fölé, olyan érzése támadt a nyári eső közepén, mintha a szubtrópusi erdőben állna monszun idején. Azonnal világossá vált számomra, hogy a fosszíliákat, melyekért jöttem, nem fogom az autóm hátuljában bevinni a múzeumba, vagy legalábbis nem úgy, ahogyan azt korábban elképzeltem. Erre sem az autóm, sem az alkalmi felszerelésem nem nyújtott lehetőséget, de fejemben máris körvonalazódott egy összetett kutatás elvégzése.
- írta a termeszetvilaga.hu-n megjelent cikkében később Veres János régész.
A kutatóknak, régészeknek, a fák megőrzéséért, konzerválásáért felelős szakemberek előtt több különleges feladat állt. Alapvetően a legnagyobb problémát az jelentette, hogy sem a tartósításra, sem a szállításra nem állt rendelkezésre megfelelő technológia. A korabeli sajtó folyamatosan nyomon kísérte a mocsárciprusok sorsát. a feltárást, a szállítást, sőt, a konzerválási eljárásokról is sokat lehetett olvasni.
A védelem biztosítása. Forrás: bnpi.hu
Az Origo szintén 2007. július 30-án írt a konzerválási problémákról:
A sejtfalakat szilárdító, rugalmas cellulóz nagyrészt lebomlott, csak a plasztikus lignin őrződött meg. Emiatt a bányanedves állapotban felszínre került törzsek a kiszáradás közben gyorsan repedeznek, és vékony darabokra hullnak szét. A környező homok eltávolítását követően azonnal elkezdődött a fák kiszáradása. Kezdetben attól tartottak a szakemberek, hogy a fatörzseket leginkább a bányászat fenyegeti, de a kiszáradás miatti szétforgácsolódás már korábban véget vet a történetnek.
Végül a konzerválásra többféle technológiát is kifejlesztettek. 2011-ben egy Honti Szabolccsal készült interjúban a biológus már így nyilatkozott:
A farestaurátorunk sokat gondolkodott azon, hogyan tartósítsuk ezeket a fákat, ekkora faanyag tartósítására ugyanis a világon sehol nincs példa. Két módszer jött szóba, a svéd Vasa hajó faszerkezetének konzerválására is használt polietilén-glikolos illetve a lengyel vaskori gerendavár (Biskupin) megőrzésére alkalmazott cukros módszer. Végül a cukor mellett maradtunk, olcsó, nem környezetterhelő és bármikor visszafordítható folyamat. A műviaszos konzerválás ráadásul hosszabb ideig tart és nagyon rideggé teszi a fát, ez folyamatos probléma a Vasa hajónál is.
Jelenleg két fa ázik cukorban, egyet csak vízzel kezelünk egyet pedig a bányából hozott üledékben tartottunk, míg a nagy érdeklődés miatt múlt ősszel kivettük és az Ipolytarnócra került társaihoz hasonló műgyantás kezelésben részesítettük.
A bükkábrányi fák Miskolcon és Ipolytarnócon
Szolyák Péter mutatja be a múzeumot a nyitást követő napokban a miskolci turisztikai szolgáltatóknak. Saját fotó.
2013. november 20-a a miskolciak számára nevezetes dátum: ekkor nyílt meg a Herman Ottó Múzeum Pannon-tenger Múzeuma a Görgey utcában. A kiállítás interaktív formában mutatja be a Pannon-tenger, illetve Pannon-tó korát. A kiállításon játékos formában igyekeznek érthetővé tenni az átlagemberek számára szinte értelmezhetetlen időtávot, hiszen 7 millió évet repít vissza az időben. A gyerekeknek múzeumpedagógiai programokkal, míg a felnőtteknek előadásokkal segítik az ismerkedést ezzel a földtörténeti korral.
Vidd haza a levéllenyomatot! Saját fotó.
Ipolytarnócon ma az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület Ősfenyő belépő látogatóközpont mellett található csarnokban lehet megtekinteni a bükkábrányi ősfákat. Itt azonban az időutazásban nem a végcél, csak a kiindulópont a 7 millió év, hiszen aki végigsétál a Geológiai tanösvényen, 23 millió éves cápafogakkal és egy 17 millió évvel ezelőtt egy vulkáni katasztrófának köszönhetően megmaradt folyóparti idillel is találkozhat: többek között az akkor élt állatok láblenyomataival, amelyeket aztán a miocén erdőben életnagyságban, illetve 4DX mozi segítségével is megcsodálhatnak.
Bükkábrányi ősfa Ipolytarnócon. Saját fotó.
Időutazásra fel!
TIPP: a Herman Ottó Múzeum összes egysége ingyenesen látogatható Miskolc Pass Turisztikai Kártyával!
